Könyvismertető
space invaders: rassz, nem és testek, amik nem illenek a helyhez
Nirmal Puwar
Az ügyintéző irodájában állok a filozófia tanszéken. A tanszéknek egy női és két férfi ügyintéző munkatársa van. Annak ellenére, hogy az egyik férfi egyenesen és érdeklődően néz egy kérdezősködő diákra, ez a diák másként kelti fel most a figyelmemet. Ez a diák azt várná, sőt, akarná, hogy én intézzem az ügyét. Egy tanárnő vagyok egy adminisztratív térben, egy férfi ügyintéző mellett állok ebben a hivatalos környezetben. Ez a diák mégis csak egyikünket tekinti annak a személynek, annak a testnek, aki „megfelelő” lesz arra, hogy az igényeit „szolgálja”, és eljárjon az ügyében. Egy liftbe belépve egy „fekete” parlamenti képviselőt könnyen összetévesztenek azzal, aki kipucolja és elébe viszi („fehér”) kollégái cuccait: „csak a Parlament tagjai léphetnek a liftbe” mondja neki udvarias segítő hangnemben kollégája. De mi rejlik a téves megítélés ezen esetei mögött? Mit mondanak el ezek az esetek a testről, a helyről és a tartozékairól, és arról a fogalomról, ha egy test „nem oda való”?
Ennek a gyönyörűen megírt és inspiráló könyvnek sikerül szavakba öntenie egy tiszta és meggyőző leírást arról, hogy mi az alapja ezeknek a gyakori és – leginkább a „rosszul megítéltek” számára kézenfekvő – fizikailag lefárasztó találkozásoknak. Nirmal Puwar mesterien hoz össze egy sor aktuális feminista, politikai és „faji” elméletet és társítja mindazokat lenyűgöző és eredeti empirikus kutatásokkal. Az emberi test „semlegességét” a feministák és mások teljes mértékben kritika alá vonják. Az emberi test, mint azt megmutatják, nem eshet kívül a megkérdőjelezhető elméleti létezők sorából. A testet a legkülönfélébb társadalmi és politikai gyakorlatok építik fel, mint nemmel rendelkező, „fajjal” rendelkező, „fogyatékos”, „abnormis” testet, és így tovább; és ezeknek a gyakorlatoknak történelme van, mely rányomja a mindennapos szokásokra a bélyegét, a viselkedésre és a tettekre. Mindez nem újság persze, azoknak, akik a fogadó oldalán vannak az előítéleteknek és beidegződött reflexeknek az „elit” identitások részéről, akik kényelmesen elfoglalják a helyüket azokban a terekben, melyekben méltóan érezhetik magukat. Akárhogy is, ennek a könyvnek az egyik legkülönösebb eredménye az a mód, amellyel újrapozicionálja a társadalmi elemző nézőpontját, hogy láthatóvá tegye a „fehérséget” és maszkulinságot és az „odaillőséget”, amik azon identitásoké, melyeknek privilegizált terei vannak. Minden tisztelet megilleti a Space Invaders-t és olyan könyvek közt a helye, mint Carole Pateman The Sexual Contract-ja vagy Charles Mill The Racial Contract-ja. Puwar egy nagyon fontos kutatásra épít és aktuális munkákkal kombinálja, melyek a tér politikájával, a hellyel és a tulajdonságokkal foglalkoznak. A tézise röviden az, hogy a tér nem kevésbé semleges, mint „a test”. „A társadalmi terek nem üresek, és nem állnak nyitva bárki számára, hogy ott tartózkodjanak”. Nem kevésbé, mint a test, a tér szociálisan és politikailag szerkesztett, és történelme van, ami hatással van arra a jelentésre, ahogyan (egy bizonyos) test belép abba (a bizonyos) térbe. A Space Invaders egy csomó példát mutat fel arra, ahogyan bizonyos testek nem illenek bizonyos helyekhez, vagy olyan szituációkat, melyeknek során úgy tűnik, a testek „oda nem illőek”. Milyen hatást keltenek a női és/vagy „fekete” testek jelenlétükkel Westminster termeiben? Egy Nelson Mandela szobor felállítása miért olyan ikonikus a brit terekben, mint a Trafalgar tér, azzal fenyegetve, hogy megzavarja a „brit” identitást és történelmet? Puwar válasza az, hogy a női és nem fehér testek jelenléte azokban a pozíciókban, melyek tradicionálisan a „fehér”, maszkulin testek számára voltak fenntartva, felfedi a nemek és rasszok szerint felépített helyek üledékeit. A „megbélyegezetlen” fehér férfi test és annak a természetessé tétele, hogy a politikai terek ura legyen, arra vezet a könyvben, hogy jelszerű testté váljon, és privilégiuma progresszív módon nem-természetessé váljon.
Felvéve Mill fogalmát a szomatikus normáról, Puwar megmutatja, hogyan kerül kényszerbe a rasszok és nemek által specifikált megtestesülés által valakinek a képessége arra, hogy egy „semlegesnek” vélt helyre belépjen. Az interjú anyagok kiváló használatával és okos társadalomtudományi megfigyelésekkel, a test úgy tűnik fel, mint egy teljes mértékben átpolitizált entitás, ami esetleg képtelenített vagy kényszerített arra, hogy társadalmi gyakorlatokban részt vegyen, társadalmi terekben feltűnjön, hogy így segítse azok sajátosságait megalapozni. Az „oda nem illő testek” kortárs példáit elemezve Puwar bemutatja „azon módokat, melyek által a testeket speciális befoglaló [vagy másmilyen] terekhez társítják”. Puwar kutatása lenyűgöző kvantitatív és minőségi alkalmazott kutatást emel „magas színtű” elméletté, és az eredményei mélyen tanulságosak. A szomatikus norma sajátosságát, melyet a legtöbb társadalom- és politikaelmélet magától értetődőnek vesz, a könyv úgy analizálja, hogy kiemeli annak konstrukció jellegét, és a privilégium dekonstrukciójának lehetőségét. A Space Invaders áttekint egy sor kulturális gyakorlatot és teret, és kirajzolja azok esztétikáját, etikáját és politikai jelentőségét. Különösen említésre méltó az írásmód eleganciája azokban a passzusokban, melyekben Puwar életszerű jeleneteket idéz meg: helyeket hangokkal, szagokkal és a tapintás érzékével, és éppúgy formál cselekedetekből és gyakorlatokból általános habitust. Jóllehet, erre a könyvre egy összetett elméleti téma a jellemző, és a kortárs multikulturális társadalmak kijózanító problémáival foglalkozik, mégis könnyen olvasható marad, jó humorú és meglepően felemelő. A Space Invaders-nek kötelező olvasmánynak kéne lennie mindenki számára, akik valaha is bármilyen térbe belépnek.
(a cikk szerzője Moira Gatens, eredetileg a palgrave-journals.com weboldalon található, Nirmal Puwar: Space Invaders [Oxford, 2004.] c. könyvének ismertetője, ezen a blogon oktatási célból olvasható; fordította: Sós József, 2015; az eredeti szöveg linkje:http://www.palgrave-journals.com/fr/journal/v87/n1/full/9400370a.html )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése